Tiltják tőlem a rózsámat
mégis eljön minden este.
Már a ködben selyme lebben
karcsu, fehér lova táncol,
Szeme, szája, hangja, bőre,
...ölelése csupa bársony.
Minden izmod ismerős már
én egyetlen utitársam,
Nem tünődöm, csak szeretlek.
Barna hajad ezüst szállal...
Te lehetsz csak, nincs ilyen más
ez a tűz és ez a márvány,
Szemed nézem, hadd becézzen,
ez a béke, ami lángol.
Ott szeretnék a karodban,
élni örök mosolyodban.
(Vas István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése